HARMINCKETTŐ

Corran átitatott egy rongydarabot etilalkohollal, és megdörzsölte vele a BlasTech DL-44 nehézfegyver célzóberendezését. Amint az alkohol elpárolgott, a nyílásban meglátta Gavin kicsinyített képmását.

- Ó, Gavin, ez már a harmadik eset, hogy megkérdezed, kérdezhetsz-e tőlem valamit!

A kölyök elpirult, miközben a helyére lökte a SoroSuub S1BR závárját.

- Tudom, és sajnálom - mondta halkan, nehogy a raktárban Corranon kívül más is meghallja. - Arról akarlak kérdezni... hm, de hiszen tudod!

Corran összerezzent. Nem, nem tudta, de így csak gyilkosságra és szexre vonatkozó kérdéseket szoktak kezdeni. Mivel Gavin időközben valóságos ásszá lett, és közelharci képességeit a raktárépületben már be is bizonyította, Corran feltételezte, hogy a kérdés a szexről fog szólni. A szülei igazán felvilágosíthatták volna, mielőtt elengedték a háborúba, nem? Corran körülnézett, nem látja-e Wedge-et valahol a közelben, arra gondolván, a parancsnok csak többet tudna segíteni a kölyöknek.

De nem látta sehol. Vállat vont hát, és a célzólézert a fegyverre illesztette.

- És mi a kérdés?

Gavin olyan ábrázatot vett fel, amit ő nyilván komoly tekintetnek szánt, csakhogy ez fiatalsága miatt nemigen sikerült.

- A Tatuinon, szóval Anchorheadben... a farm közelében, tudod volt iskola is, olyan, mint a Korélián, tudod... szóval a HoloNeten keresztül kaptuk a leckét, és tudod...

Corran a fegyver csövét a helyére pattintotta.

- Gavin, csak nem azt akarod mondani, hogy nem tudod, hogy kell megcsókolni egy lányt.

A fiatalember hátraszegte a fejét, pislantott egyet, majd a szemöldökét ráncolva azt mondta:

- Anchorhead lehet, hogy kisváros volt, de nem annyira kicsi.

- Rokonok nem számítanak.

Gavin elvörösödött.

- Ott nem voltak rokonaim, te is jól tudod.

Corran felemelte a kezét és elmosolyodott.

- Tudom, tudom, csak cukkolni akartalak. Mit akarsz kérdezni?

- Nos, te sokfelé jártál. És a Korélián születtél - Gavin halkabbra fogta a szót. - Láttál sok olyan emberpárt, akik különböztek egymástól.

- Úgy, mint én meg Erisi? Mi más-más bolygóról származunk, de mindketten emberek vagyunk. És még nem jöttünk össze.

- Nem, én Nawarára és Rhysatira gondolok.

- Ó - bólintott Corran lassan. Galaxisszerte temérdek permutációja létezik két lény között létrejövő kapcsolatnak, amiket törvények, szokások és egyéb megfontolások szabályoznak. Az egyes fajok és osztályok, vagy kasztok közötti kapcsolat tiltása bolygónként változik, de az idegen fajok közötti kapcsolatok létesítésének szabályai alapjában véve mindenütt egységesek. A legtöbb szabályt a Birodalom politikusai állították fel. A CorSec tisztjei ennek lényegét úgy foglalták össze, hogy „mindent a szemnek, semmit a kéznek”. - Ami egzotikus és másmilyen, az is lehet vonzó, Gavin. Vannak olyan fajok, akik rá sem néznek idegenekre, de olyanok is léteznek, akik szívesen kipróbálnak mindenfélét, amihez csak hozzáférnek - Corran vállat vont. - Nem tartom rossznak, legfeljebb nem helyénvalónak.

- Azt hiszem, nem tudlak követni.

- Talán nem voltam elég világos. Nézd, akarsz egykor családot alapítani és gyereket nevelni?

- Igen, azt hiszem.

- Oké, és mi van akkor, ha a személy, akibe belezúgsz, nem képes gyereket nemzeni egy emberrel?

- Én tudok, hm... na igen... nem tudom.

- Vannak más problémák is azon kívül, hogy az idegenekkel való szeretkezés veszélyekkel és nehézségekkel is jár.

- Veszélyekkel?

- Igen. Tegyük fel, hogy akivel vagy, izgalmában tízcentis, éles karmaival szorongat téged. A te bőröd nem olyan vastag, mint egy gamorreáé. Szitává fog lyuggatni.

- Erre nem is gondoltam - mondta, Gavin, és láthatóan magába roskadt. - Úgy értem, nem hiszem, hogy ebből baj lehet.

- Egyes fajok nem élnek olyan sokáig, mint mi, noha a mostani kilátásaink mi sem leszünk hosszú életűek - Corran kezébe vett egy másik kábítót, és elkezdte azt is szétszerelni. - Sok minden van, amit figyelembe kell venned, Gavin, de a lényeg az, hogy bármi probléma merül fel, ha ketten összefogtok, azt ugyanúgy meg lehet oldani, mint az emberek esetében.

Gavin bólintott.

- Neked is volt... tudod... - kezdte Gavin, de elvörösödött, és elhallgatott.

Corran két kezet érzett a vállára nehezedni. Felpillantott, és Iellát látta maga felett mosolyogni.

- Mije volt Corrannak?

- Semmi - vonta meg a vállát Corran.

Mirax lépett oda hozzájuk, és Corran meg Gavin között az asztalra támaszkodott. Hosszú, fekete haját hátul összefogva hordta.

- Gavin ábrázata nem azt sugallja.

Iella keze játékosan megfeszült a vállán.

- Gyerünk, Corran, úgysem menekülhetsz!

Gavin lassan elvigyorodott, amiből Corran tudta, hogy egyedül maradt. Nem akart válaszolni Gavin kérdésére. Nem Iella jelenléte miatt - ő ismeri a sztorit, és jobban is tudná előadni. De látta, hogy Gavin könnyedén veszi az egészet, nem idegesítette a dolog. Nyilvánvaló, hogy Gavin hallott róla, hogy Corran annak idején egy idegennel randevúzgatott. Gavin is minden bizonnyal szemet vetett valakire, mégpedig a pletyka szerint egy bothaira, Asyr Sei’larra. Mivel Corran tudta, hogy Asyr igencsak evilági teremtés, lefogadta volna, hogy Gavin gyorsan fog tanulni.

Azon kapta magát, hogy Mirax jelenlétében és az iránta tanúsított érzelmei miatt nem szívesen nyilatkozik meg. Erisi és Rhysati a terv végrehajtása során társak lettek, így Corran ezt az időt Erisi társasága nélkül töltötte. Alkalma nyílt Erisiről gondolkodni. Noha mindketten ugyanabból a fajból valók voltak és kétségkívül vonzódtak egymás iránt, Corran a lelke mélyén érezte, hogy a kettejük kapcsolata rosszul végződne. Mit rosszul, katasztrófa volna!

Minden, ami Erisiben rossz volt, az Miraxnak előnyére vált. Mirax megértette őt, mert a múltjuk közös volt. Bár apáik ellenségek voltak - Corran megátalkodott ellenségeknek tartotta őket, nem halálos ellenségeknek -, ez olyan köteléket létesített közöttük, amire Erisivel szemben soha nem számíthatott. A lényeg az, hogy Erisi társaságában nem érezte magát többnek kis kedvencnél, Mirax viszont egyenrangú barátnak tekintette őt.

A tervezés időszakában Corran, Mirax, Gavin és Iella együtt végezték a beszerzéseket. A hadművelethez szükséges felszerelést nehéz volt felhajtani, és ha sikerült is, csillagászati ára volt. Corran több esetben is azt kívánta, bárcsak Emtri velük volna, de Miraxról kiderült, hogy legalább olyan jól ért a beszerzéshez, mint a droid. Ahol Emtri az áruforgalom elemzésével igyekezett volna megtalálni a legkedvezőbb ajánlatot, ott Mirax elbűvölő modorát vetette be; hízelgett, használta a rábeszélőképességét, vagy ha kellett, fenyegetőzött. Apja minden trükkjét ismerte, és Corran úgy gondolta, az öreg Booster büszke volna, ha látná, mire vitte a lánya.

De sok minden van, amit én sem tudok róla, például ahogyan arra reagált, hogy én idegen fajra vetettem szemet. Attól tartott, amiatt tisztátalannak tartja majd, és ez meghatározza Iellával való kapcsolatát is.

Lopva Miraxra pillantott, de csalódásnak semmi nyomát nem fedezte fel az arcán.

Gavin összeillesztette fegyverének két darabját, és meghúzott egy csavart.

- Csak azt akartam tudni, hogy randevúzott-e valaha olyasvalakivel, aki nem ember volt?

Iella felnevetett.

- Nos, éppen elég nő volt az életében, aki legalábbis szellemileg nem volt ember.

- De hogy kerül a képbe a bactakirálynő? - méltatlankodott Mirax.

- Sosem randevúztam Erisivel.

- Nem, csak éppen megjátszottad kuati impregnátorát, és a Császári Palotában mindenki szeme láttára megcsókoltad - Mirax megrázta a fejét. - Nyilvánvaló, hogy nincs köztetek semmi.

Corran felnevetett.

- Tetszik, ahogy mindezt előadtad. Akár viccnek is tűnhet.

Iella enyhén megszorította Corran nyakát.

- Mindig panaszkodtál, ha könnyen mentek a dolgok, Horn.

- Hidd el, akár Chertyl Ruluwoort is boldogan Erisi elé helyezném!

- Ó - vonta fel a szemöldökét Iella.

- Ki ez a Chertyl Ruluwoor? - kérdezte Gavin.

- Seloniainak hangzik - mondta Mirax, és felállva az állát kezdte vakargatni.

- Az is - mosolyodott el Iella. - Mondd el nekik, Corran.

- Nem, te mondd el! Te jobban tudod előadni.

- Nem bánod?

- Ha szégyenkeznem kell, legalább nem én magam adjak rá okot.

Mirax megfordult, és az asztal szélére telepedett.

- Ez jól hangzik - kacsintott Corranra, majd Iellára emelte pillantását.

- Gyerünk, túl fogja élni!

- Ez igaz, elvégre nem először fogja hallani - mosolygott Iella, s Corran tudta, hogy Miraxnak tetszeni fog a sztori. - Chertyl Ruluwoor egy seloniai nőstény, akit egy kulturális csereprogram keretében tréningre küldtek hozzánk. Magas teremtés volt, legalább két méter, és igen karcsú, mint minden seloniai. Egész testét rövid, fekete szőr borította, ami ezüstöskéken csillogott, ha rávetült a fény. Igazán pompás teremtés volt, határozottan humanoid, de határozottan nem ember.

Megjelent a CorSec éves bálján, ahol senkit nem ismert. A seloniaiak igen magányos életmódot folytatnak, és akik társaságban felbukkannak, azok rendszerint steril nőstények. A saját társadalmukban jól megvannak egymással, a termékeny hímek és nőstények családszerű közösségekben élnek. Chertyl azonban teljesen egyedül volt. A még független tisztek találgatni kezdték, ki fogja elkísérni az ünnepségre. A bálon öt kreditért mindenkinek vásárolni a kell egy sorsjegyet, és a nyertesnek, akit mindenki vesztesnek tartott, kellett kísérnie a magányos szerepre kijelölt hölgyet. Vigaszdíjként megkapta a sorsjegyekből befolyt összeget.

- Nekem sosem tetszett ez a szertartás - ráncolta a szemöldökét Mirax.

Corran nevetett.

- A báli sorsjáték hagyománya akkor kezdődött, amikor az igazgató lánya nem vehetett részt a bálon, mert nem akadt kísérője. Az igazgató nem akart megkérni senkit erre a feladatra, viszont kötelezővé tette a sorsjátékot. A legtöbb alkalommal az osztag egyik önkéntese volt a „nyertes”, a pénz pedig rendszerint az Árvák Alapítványáé lett. Innen a vigaszdíj ötlete.

Abban az évben Chertyl volt a díj, és ő semmit nem tudott erről. A résztvevők többsége barbárnak tartotta ugyan ezt az egészet, de a hagyomány miatt belement a játékba.

- És Corran nyert, mi? - vigyorgott Gavin.

- Úgy is mondhatjuk - mondta Iella, és gyengéden a vállára csapott. - Azt csinálta, hogy beszélt azokkal a nőkkel, akik tényleg el akartak menni a bálba valamelyik tiszttel, és azt sugallta nekik, hogy ez az egész csalás, hogy mindegy milyen sorsjegye van a barátjuknak, az lehet nyerő is. Ha nem akarnak nyerők lenni, annak egyetlen módja, ha kimaradnak a sorsolásból. És elárulta, hogy ha megfizetik, hajlandó átvenni az esetleges nyerő szelvényt, de ezt titokban kell tartani. A nők persze rávették barátaikat, hogy adják Corrannak a szelvényüket. Mire megtörtént a sorsolás, Corrannál volt valamennyi szelvény.

- Ez ám a vállalkozás - hajolt meg előtte Mirax.

- Nos, én akkoriban éppen nyomorult helyzetben voltam, és gondoltam, nem hagyom, hogy bárkit elszakítsanak a párjától, akivel a bálon megjelenni szeretett volna.

- Ezért nemes tettre szántad el magad. Nagyszerű.

- Még ennél is többet tett, Mirax. A kenőpénzt az alapítványnak adta, azután Chertylt nagyvilági módon megvendégelte. Bérelt egy repulzorlimuzint, megtudta, milyen virágot kedvelnek a seloniai nők, majd az X-szárnyújával elrepült Korélia egyetlen virágimportőréhez, akinél megvásárolta a csokrot. És még új díszegyenruhát is szerzett. Állítólag ki is takarított.

Ami Chertylt illeti, ő egyszerűen elbűvölő volt. Magas, karcsú alakján nagyon jól állt a testhezálló, csillogó ruha. Ezüst nyakéket viselt és akvamarin karkötőt, amitől csillogni látszott fekete gereznája. Minden nő féltékeny volt rá, és minden férfi irigyelte Corrant. Ez hat hónappal az apja halála után történt, akkoriban Corranra nehéz idők jártak, úgyhogy mindez a lehető legjobbkor történt.

Corran nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. Az az este maga volt a móka. Rengeteg energiát fektettem bele, hogy legalább egy időre feledni tudjam az életet.

- Óriási volt.

- És mi történt? - hajolt előre Gavin.

Corran Iellára pillantott.

- Hagyd ki a pikáns részleteket!

Mirax elmosolyodott.

- Majd máskor elmondod, Iella.

Iella vállat vont.

- Bár Chertyl meddő volt, ez nem jelentette azt, hogy impotens is. Nyilván élvezte a Corrannal töltött estét, mert a bál után is együtt maradtak. Kell ennél többet mondanom?

- Ennyi elég is.

- Milyen volt... ? - kezdte Gavin, de elvörösödött.

Corran rákacsintott.

- Annál is jobb.

- Minél? - vonta fel a szemöldökét Mirax.

- Képzeld el, hogy van egy halom köved, amit el akarsz dobálni! Elhajítod az elsőt, mire az kettéhasad, és a közepén ott van egy gyönyörű coruscakő.

- Ó, nem!

- És minden további kőben az előzőnél pompázatosabb corusca rejlik.

- Értem a célzást.

- És mikor a köveket egymás mellé rakod, egy különlegesen metszett ékszerré állnak össze.

- Olyan tisztán látom magam előtt, mint egy hologramot, Corran. Kösz.

- Hűha - pislogott Gavin.

Mirax a homlokát ráncolta.

- Ha tényleg annyira nagyszerű volt, miképp lehet, hogy most itt vagy, és nem valamelyik seloniai barlangban?

Corran összerezzent.

- Nos, volt egy apró, szinte mikroszkopikus hiba.

- Kémiai jelegű volt, ugye?

- A hallottakból ítélve azzal nem volt baj - vigyorgott Gavin.

- A kémiai oldal rendben volt, Gavin. Csak a biokémiai nem - Iella Corran vállára tette a kezét. - Corran egy aranyláncot viselt, mert az ezüsttel gondjai vannak, a verejtéke annyira savas, hogy az ezüst „megvakul” tőle. Ez embereknél normális vonás. Csakhogy kikezdte Chertyl gereznájának viaszrétegét, és irritálni kezdte a bőrét. Ugyanezen okból Corran pedig allergiás volt a szőrére.

- Mindketten úgy éreztük magunkat, mintha lesültünk volna a napon.

Mirax percekig jókat vihogott, azután némi komolyságot erőltetett

magára.

- Ez borzasztó.

- Sajnos ilyen az élet - vont vállat Corran, és Gavin felé fordult. - Próbáld ki, azt mondom! Majd meglátod, fog-e menni. Fájni nem fog, arra csak ritkán van példa.

Gavin letette a fegyvert az asztalra és felállt.

- kösz. Megfogadom a tanácsodat.

- Sok szerencsét, Gavin! - intett utána Corran, majd Iella felé fordult.

- Ügyesen adtad elő.

Mirax gyanakvón vonta össze a szemöldökét.

- És mennyi volt belőle igaz?

- Minden szó igaz.

- Akkor is szomorú.

Corran a fejét rázta.

- Nem igazán. Mindketten tudtuk, hogy egy fantáziavilágban élünk, de azért tarthatott volna tovább is. Egyáltalán nem vágyakoztam a Seloniára, hogy tagja legyek valamelyik alomháznak. Chertyl is tudta, hogy nem tud gyereket szülni nekem. Barátok vagyunk, akiknek sok kellemes emlékük maradt egymásról. Valójában ez a kapcsolatom ért véget a legszebben.

- Igaz, Corran, de csak azért, mert soha nem fogadtad meg a tanácsaimat a nőktől, akik iránt érdeklődtél - rázta a fejét Iella. - Mindegyik kész katasztrófa.

Mirax elmosolyodott.

- És mi a benyomásod a bactakirálynőről?

- Róla? Corran számára a lehető legrosszabb. Igaz, hogy vonzó, de nem őneki való.

- Pontosan ezt gondolom én is. Mondtam is neki, de nem hallgat rám.

- Sosem hallgat senkire.

Corran magadóan tartotta fel a kezét.

- Hagyjátok abba, kérlek! Nem hihetitek, hogy Erisi hozzám való, én sem igazán hiszem, de hozzá kell tennem, hogy erre nélkületek jöttem rá. Ettől eltekintve, nem ezt érdemli. Ezt Ysanne Isard sem érdemelné.

Iella rápillantott.

- Ysanne Isard igenis megérdemelné.

Corran ezen elgondolkodott egy ideig.

- Igen, igazad van, neki ez kijárna. Most pedig befejezem a fegyvertisztogatást, azután munkához láthatunk.